hahotál ∆ A: 1508 hahotaľ [l-j] (DöbrK. 308); 1585 hahatálas [sz.] (Cal. 144); 1833 hahótálva [sz.] (NSz.) J: ’kacag, hahotázik | laut lachen’
hahota A: 1517 hahotaual (DomK. 53); 1560 k. Hahatas [sz.] (GyöngySzt. 247.); 1788 hohatával (NSz.); 1803/ hahótát (NSz.) J: ’hangos nevetés, kacagás, hahotázás | schallendes Gelächter’ # Sz: hahotázik 1585 hahatazni [sz.] (Cal. 289)
A szócsalád alapja, a hahotál szláv jövevényszó. | ≡ Szln. hohotati ’hangosan nevet’, (N.) ’buzog, (fel)bugyog, pezseg, bugyborékol’; szlk. chachotať sa ’hangosan nevet’; or. xoxomamь ’ua.’; stb. [onomatopoetikus eredetű].
A hahota elvonás. | ⌂ A hahotál-ból lett elvonva.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 650; Bárczi: Szók. 21; TESz. hahota a.; EWUng.