hahó A: 1755 Hahó-hahó (ItK. 14: 84) J: ’〈isz a figyelem felkeltésére〉 | 〈Interj.〉’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Az indulatszó fontosabb funkciói a figyelemfelkeltő hangos kiáltás, a kitörő öröm kifejezése, valamint a nyelvjárásokban állat lassítása vagy megállítása, gyakran kettőzött formában (↑). ≋ Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: ném. hoiho ’‹főleg tengerészek kiáltásaként›’; szlk. hahó, hahoj ’‹indulatszó›’; stb. Ezek arra utalnak, hogy a hahó-ban nem kell feltétlenül összetételt látnunk. Nem lehet azonban azt sem kizárni, hogy a hahó valójában a hohó (→hó³) változata, vagy pedig összetétel a →ha² + →hó³ indulatszavakból.