hagyma A: 1211 Hagymas [sz.] [hn.] (OklSz.); 1395 hagma (BesztSzj. 49.); 1522 ? Haÿmas [sz.] [szn.] (MNyTK. 105: 27); 1558 Haimas [sz.] (LevT. 1: 275) J: 1 1211 ’egy fajta fűszerként használatos, csípős ízű, kerti növény | Zweibel’ # (↑); 2 1525 k. ? ’virág gumószerű, föld alatti része | Zweibel der Blumen 〈Pflanzenteil〉’ (MNy. 11: 39), 1753 ’ua.’ (NSz.) Sz: hagymás 1211 [hn.] (↑)
Örökség, finnugor kori tővel, valószínűleg magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (P.) kośəm ’egy vadon termő, hagymaszerű növény; hagyma’; zürj. (P.) komiʒ́ ’hagymaféle’; votj. (Sz.) kumi̮z ’fokhagyma’ [fgr. *koćmɜ vagy *kaćmɜ: ’egy vadon termő, hagymaszerű növény’]. ⌂ A m. gy-hez vö. →hegy, →vigyáz. A szó végi a feltehetőleg névszóképző (talán kicsinyítő képző). A gy ~ j váltakozáshoz vö. →hajít, →kígyó stb.
☞ Bárczi: SzófSz.; NyK. 61: 360; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ fokhagyma, kutya-, párhagymaUN UEW. № 325