hagymáz ∆ A: 1530 hagÿ masba (KL. 88.); 1557 hagymaz (LevT. 1: 254); 1592 hagymász (NySz.); 1667 haimazba (EWUng.) J: 1 1530 ? ’kiütéses tífusz | (Fleck)typhus’ (↑), 1660 ’ua.’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 128); 2 1530 ? ’lázas, delíriumos betegség; elmeháborodottság | Krankheit mit Sinnestäuschungen, Geistesstörung’ (↑), 1577 k. ’ua.’ (OrvK. 30)

Belső keletkezésű, valószínűleg összetett szó. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt hagy + máz szavakból keletkezett; szintaktikailag bizonytalan szerkezetű. – Az előtag feltehetőleg örökség, megfelelői azonban vitatottak.

Az előtag vitatott eredetű. | 1 Esetleg örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (AK.) χoš, χos ’gyomorbetegség, sérv ‹gyerekeké›’; osztj.  (V.) kańť- ’betegeskedik’ [ugor *kᴕńćɜ ’lázat okozó betegség; láztól szenved, betegeskedik’]. Az ugor *ńć > m. gy hangváltozáshoz vö. →ágyék, →magyar stb. 2 Esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (KK.) k˳oľnɔ̈̄jər ’ártó szellem ‹szitokszóként is›’ (nɔ̈̄jər ’fejedelem’); zürj.  (Sz.), (P.) kuľ ’vízi szellem’; votj.  (Sz.) ki̮ľ ’ragályos betegség; ‹az ezeket terjesztő› ártó szellem’; finn kolja ’óriás’; ? lp.  (L.) kal’ja ’erdeifenyő’ [fgr. *kolja ’ártó szellem’].  ⌂  A fgr. *lj > m. gy hangváltozáshoz vö. →négy.

Az utótag bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (Szo.) mos ’lyuk ‹például csónakon›; testi fogyatkozás, sérülés; betegség’; osztj.  (V.) mɔč ’kár’; zürj.  (Sz.) mi̮ž ’bűn, vétek’; votj.  (Sz.) mi̮ž ’‹isteni büntetésképpen támadt› betegség’; cser.  (KH.) mǝ̑ž ’betegség’ [fgr. *mučɜ ’egy fajta betegség’].  ⌂  Az utótag egyeztetésének a szóvégi mássalhangzó miatt súlyos hangtani nehézségei vannak.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Az alakváltozatok részben népetimológiával, részben a →hagyma analógiás hatására keletkezhettek. Az összetétel eredeti jelentése – az előtag etimonja alapján – ’lázat okozó betegség’, ill. ’ártó szellem által előidézett betegség’ lehetett. Lehet azonban tautológiás összetétel is, amelynek mindkét tagja ’betegség’ jelentésű; hasonló magyarázó összetételekhez vö. →kajszibarack, →kondorkeselyű stb. Összetett szóként már az ősmagyarban elhomályosult.

☞ FUF. 12: 170, 19: 216; TESz.; MSzFE.; SSA. koljo a.; EWUng.→ hal¹UN UEW. № 340; UEW. № 556; UEW. № 1786