hagyap † A: 1372 u./ hagyapna (JókK. 100); 1372 u./ hadapaſokot [sz.] (JókK. 142) J: 1 1372 u./ ’köp | spucken’ (JókK. 100); 2 1372 u./ ’megcsókol | küssen’ (JókK. 142) Sz: hagyapás 1372 u./ ’nyál | Speichel’ (↑) | hagyapál 1513 haǵapalaac ’köpköd | (herum)spucken’ (NagyszK. 17)
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (FK.) kul'k-, (Szo.) χuľχas- ’köp’ [ugor *kuδ’ɜ- vagy *kuľɜ-: ’ua.’]. ⌂ A m. gy-hez vö. →hagy, ill. →fagy. A szó végződése -p mozzanatos képző; vö. →harap¹, →ülepedik (→ül¹) stb. A hadap változatban megfigyelhető gy > d depalatalizálódáshoz vö. →disznó, →fedd stb. A 2. jelentés metonímia.
☞ FUF. 26: 80; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1779