hadd A: 1372 u./ had (JókK. 90); 1518 k. haad (SándK. 5); 1527 Hadd (Heyden: Puerilium 9); 1645 hagyd (NySz.) J: ’engedd!, legyen! | laß’ #
Személyragozott ige szófajváltása. | ⌂ A →hagy ige felszólító módú, E/2. személyű hagyd ’engedd’ alakjából. A hadd alak gyd > dd hasonulással keletkezett. Eredetileg óhajtást, megengedést kifejező összetett mondat főmondata volt. ∼ Idetartozik: hagydsza ’hadd’ (1645: NySz.); ez az önállóan nem használt -sza nyomatékosító elemmel alakult ki; az alaktanához vö. →nosza.