hadász × A: 1584 hadaza (SzT.); 1616 hadáztanak (NySz.); 1724 hadozvá(n) [sz.] (SzT.); 1765 hadász (NSz.); 1838–1845 handászva [sz.] (MNyTK. 107: 35) J: 1 1584 ’hadonászik, ide-oda csapkod | herumfuchteln’ (↑); 2 1616 ’hadonászva viaskodik | umherschlagend fechten’ (↑); 3 1666 ’bólint; fejét rázza | nicken; den Kopf schütteln’ (NySz.)

hadonászik A: 1664 hadanaz (TörtTár 1861: 151); 1783 hadonáznom [sz.] (NSz.); 1818 hadanászni [sz.] (NSz.); 1833 Hadonász (Kassai: Gyökerésző 2: 333); 1914/ hadonászik [▽] (NSz.) J: 1 1664 ’(meg)fenyeget; nyugtalanít | bedrohen; beunruhigen’ (↑); 2 1783 ’hadonászik | herumfuchteln’ # (↑); 3 1818 ’csacsog, fecseg; hadarva, gyorsan beszél | plappern; hastig sprechen’ (↑); 4 1896 ’nagyokat mond; nagy hangon beszél | große Töne reden; überlaut sprechen’ (Nyr. 25: 185)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A tő a →hadar tövével azonos. A végződések gyakorító képzők. A hadonászik 1. jelentése metonímia a 2. jelentés alapján.  ∼  A (N.) hadona ’kapkodó, siető, heves’  (1864: CzF.), hadona ’kapkodás, sietés’  (1864: ↑), hadona ’veszekedés, civakodás’  (1907: NyF. 40: 58) a hadonászik-ból jött létre elvonással.

☞ Bárczi: SzófSz. hadonász a.; TESz. hadonászik a.; EWUng.→ hadar, handabanda