had A: 1055 hodu utu rea (TA.); 1138 Hadadi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 204); 1211 Hodut (OklSz.) J: 1 1055 ’hadsereg | Heer’ # (); 2 1372 u./ ’háború | Krieg’ # (JókK. 146); 3 1604 ’csapat; sokaság | Trupp; Haufen’ (SzT.); 4 1775 ’nemzetség | Sippe’ (Nyr. 44: 124) Sz: hadi 1372 u./ hadÿ (JókK. 147) | hadakozik 1395 k. hadokoʒo [sz.] (BesztSzj. 153.) | hadakozat 1416 u./¹ hadakazatꝛa ’háború | Krieg’ (BécsiK. 14) | hadászat 1845 hadászat (Fogarasi: MNSegédsz. Strategie a.)

Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. |  ≡  Vog.  (AK.) χōnt ’háború, (had)sereg’; ? osztj.  (DN.) χăntə ’osztják ember; ember’; ? md.  (M.) końďä, kuńďä ’barát, pajtás’; finn kunta ’közösség’; lp.  (norv.) bœ̅râhgǫd'de ’család; rokonság’ (bǣrâš ’család’); – ? jen. kode ’törzs, nemzetség’ [fgr. ? uráli *kunta ’nemzetség, nagycsalád, közösség’].  ⌂  A szó belseji *nt > m. d hangváltozáshoz vö. →fed, →ideg stb. A feltehetőleg eredeti 4. jelentés minden bizonnyal az ősi törzsi tagozódás emlékét őrzi. Az 1. jelentés kialakulása a nemzetségek szerinti hadviseléssel lehet kapcsolatban, amelyből a 2. jelentés metonimikusan fejlődött ki. A 3. jelentéshez vö. lat.  (k.) exercitus ’(had)sereg; az előkelők, az udvari emberek hada; vadállatok csapata’; ném. Heer ’hadsereg; tömeg’ stb.  ⌘  A hadászat nyelvújítási származékszó.  ∼  Idetartozik: (R.) hadastyán ’öreg, kiszolgált, gyakran rokkant katona’  (1843: NSz.), amely a had és az önállóan nem adatolt astyán összetétele. Ez utóbbi szó téves elvonás az →aggastyán-ból.

NyK. 62: 122; TESz. habastyán a. is; UEW. 206; EWUng. -beli, hadilábon, hadnagy, siserahadUN UEW. № 400