hacsér A: 1568 hachyertol (SzT.); 1570 harcher (SzT.); 1573 harceral (SzT.); 1575 harſirokat (Heltai: Krón. 33b); 1598 hadseri (NySz.); 1613 hantser (NySz.); 1614–1629 Harczérok [?] (Nyr. 16: 186); 1708 Hadsér, Hatzér (Pápai Páriz: Dict.); 1816 hazsér (Gyarmathi: Voc. Hatzér a.) J: 1 1568 ’poroszló, törvényszolga | Häscher’ (); 2 1575 ’testőr; csatlós, darabont | Leibwächer; Trabant’ (); 3 1784 ’ajtónálló; kapuőr | Türsteher; Torwächter’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 61)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) háʻtschiər ’(lovas) testőr’, – ném. Hartschier, Hatschier ’lovas íjász; bajor testőr’ [< ol. arciere ’íjász’].  ≋  Megfelelői: cseh  (R.) harcieř ’harcos’; le. harcerz ’cserkészfiú’, (R.) ’alabárdos’.

MNy. 1: 240; TESz.; EWUng. árkus