habzsol A: 1663 hapsolni [sz.] (MonÍrók. 8: 377); 1784 habſol (Baróti Szabó: KisdedSz. 31); 1790 hab’solhatott [sz.] (NSz.); 1880–1881/ hamzsolva [sz.] (NSz.); nyj. hapsóll (ÚMTsz.) J: ’gyorsan, mohón eszik, fal | hastig, gierig essen, fressen’
Származékszó. | ⌂ Az alapszó egy eredeti igenévszó (’habzik’ jelentésű) igei értékű tagja lehet, amelynek névszói értékű tagja a →hab. A végződése gyakorító képző. A származékszó keletkezését az magyarázza, hogy a mohó evés a nyál habzását okozhatja. Ahamzsol változat feltehetőleg a →hamm szó hatását tükrözi. ∼ A (N.) habzsi [szn.] ’falánk, nagyétkű’ (1769: Nyr. 95: 229) játszi szóalkotással keletkezett a habzsol alapján. ⚠ A habzsol-nak a →hab-tól független onomatopoetikus eredeztetése kevésbé meggyőző.
☞ TESz.; EWUng.→ hab