hab A: 1221 ? Hab [szn.] (OklSz.); 1395 k. hab (BesztSzj. 282.); 1550 k. hob (KolGl.); 1595 Haab (Ver. 37.) J: 1 1395 k. ’hullám; hullámverés | Welle; Wellenschlag’ (↑); 2 1577 k. ? ’tajtékkő | Bimsstein’ (OrvK. 292), 1748 ’ua.’ (NySz.); 3 1662 ’apró buborékokból összeálló, laza szerkezetű anyag, tajték | Schaum’ # (SzT.) Sz: habos 1395 k. habos (BesztSzj. 283.) | habzik 1604 Habzo ’hullámzó’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1669 ’tétovázik’ (NySz.); 1680 k. ’tajtékzik, habossá válik’ (RMKtár. 38: 106) | haboz 1606–1704/ haboz ’hullámokon hányódik’ (Grétsy: Szóhas. 220); 1862/ ’habot csinál, leszed, habbal beken, díszít’ (Grétsy: Szóhas. 223)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) kop ’hullám’; osztj.  (V.) kŏmp ’ua.’; zürj.  (Vm.) gi̮b- ’lubickol, játszik ‹a hal, miközben a vízen kis hullámok keletkeznek›’; votj. gi̮bed ’szántóföld, tőzeg’; md.  (M.) komba ’kis halom a réten’; finn kumpu ’domb, magaslat’; lp.  (L.) kåbbå ’ua.’; – jur. χāmpa ’hullám’; szelk. qōmp ’ua.’; stb. [uráli *kumpa ’hullám’]. A szó az ősuráliak folyó menti letelepülését bizonyító kifejezések közé tartozik.  ≋  Megfelelői: török qōm ’ua.’.  ⌂  A szó belseji *mp > m. b változáshoz vö. →csobolyó, →eb stb. – A 2. és 3. jelentés metonímia.  ∼  Idetartozik: habselyem ’hullámvonalakkal nyomott selyem’  (1842: NSz.), habselyem ’rugalmas, kötött műselyem’  (1953: Országh: MAngSz.); az összetett szó tudatos szóalkotás eredménye a hab + →selyem szavakból.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz. habselyem a. is; MSzFE.; Lakó-Eml. 82; EWUng.→ habar, habog, habókol, habozik, habuckol, habzsolUN UEW. № 394