hűl A: 13. sz. közepe/ ? hyul (ÓMS.); 1372 u./ meg hyueluen (JókK. 110); 1493 k. megh hywevlth [sz.] (FestK. 373); 1508 hev́l (DöbrK. 372); 1519 k. meg hẃle (DebrK. 92); 1527 meg hywlee (ÉrdyK. 186); 1558 megh ... hiẅulny [sz.] (OklSz.); 1613 meghuͤvuͤl (NySz.); nyj. hívël (MTsz.) J: 1 13. sz. közepe/ ? ’〈érzelem〉 hevéből veszít, elhidegül | erkalten 〈Gefühl〉’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 [meg~] 1493 k. ’hidegebbé válik | auskühlen, kälter werden’ # (↑); 3 [főleg el~] 1589 ’csodálkozik, megdöbben | bestürzt werden’ (MNy. 75: 505)

hűt A: 1506 megh hy̋wo̗hed [hivöht □] (WinklK. 254); 1508 meg hyveit (DöbrK. 508); 1516 hẃched [hűt □] (GömK. 112); 1577 k. hwÿtenÿ [sz.] (OrvK. 6); 16. sz. vége hivitsd meg (Radvánszky: Csal. 3: 48); 1604 Huͤltoͤm (Szenczi Molnár: Dict.); 1613 meg huͤvítik (NySz.); 1674 hivető [?✐] [sz.] (OklSz. sörhűtő-kád a.); 1708 Hüvétem (Pápai Páriz: Dict.); 1790/ hǘlyt (NSz.) J: 1 1506 ’〈indulatot〉 csillapít | besänftigen 〈Gefühl〉’ (↑); 2 [főleg meg~] 1508 ’beárnyékoz | beschatten’ (DöbrK. 508); 3 1577 k. ’hidegebbé tesz | abkühlen’ # (OrvK. 6)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A tő, amelynek eredetileg egy v-t tartalmazó változata is lehetett, ismeretlen eredetű, és összefügghet a →hideg, →hiedelem, →hűvös tövével. A szóvég mozzanatos, ill. műveltető képző. A változatok részben a v-s, részben a v nélküli tőből keletkeztek. Az is lehetséges, hogy a szó belseji v-s változatok voltak az eredetiek, és a hűl, hűt ezekből alakult a v kiesésével. – Minkét szó esetében a 2. jelentés volt az eredeti; az elvont 2. jelentéshez vö. →hideg, →meleg stb. A hyul változat esetleg a →hioll adata is lehet.

☞ SzegFüz. 3: 1; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 337; Benkő: FiktI. 84, 173; EWUng.→ hideg, hiedelem, hüledezik, hüllő, hülye, hűvös, léhűtő