hőbörög [1] A: 1833 Hö́bölygö́nek [sz.] (Kassai: Gyökerésző 2: 250); 1886 höbölög (Nyr. 15: 47); 1893 hőbörög (MTsz.) J: 1 1833 ’bolondoskodik, hülyéskedik; izgágáskodik | Blödsinn treiben’ (↑); 2 1833 ’kötekedő, izgága | streitsüchtig sein’ (↑); 3 1886 ’csavarog; ész nélkül jár-kel | sich herumtreiben; halbverrückt umhergehen’ (↑)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →hóbortos palatális párhuzamos alakjának, a hőbörtös-nek a tövével azonos. A →hebeg tövével ugyancsak összefügghet. A szóvég gyakorító képző. – A szó ma leginkább a 2. jelentésében használatos. – A (N.) hőböri ’bolondos; hóbortos, rigolyás’ (1858: NSz.) játszi szóalkotással keletkezett a hőbörög alapján. ∼ Idetartozik még: (N.) (meg)hőbörödik ’(meg)háborodik’ (ÚMTsz. hőbörödött a.), amelynek befejezett melléknévi igenévi származéka, a hőbörödött ’bolondos; hóbortos’ (1894: Nyr. 23: 286) a bizalmas nyelvhasználatban szélesebb körben is él.