hő [7/1] A: [1200 k.] Heuyou (An. 31.); 1203/ Hewes [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 100); 1372 u./ hevſege [sz.] (JókK. 125); 1377 Hewiz [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 197); 1385/ Hywhalm [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 99); 1395 k. ? hy kew (BesztSzj. 1295.); 1416 u./¹ hèueitezèndic [sz.] (BécsiK. 268); 1560 k. Hw̋segh [sz.] (GyöngySzt. 4194.); 1683 hivség [sz.] (NySz.) J: ‹mn› 1 [1200 k.] ’meleg; forró | warm, heiß’ (↑); 2 1810–1820 ’izzó, szenvedélyes 〈lélek, érzelem〉 | glühend, leidenschaftlich 〈Seele, Gefühl〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1372 u./ ’forróság, meleg | Hitze, Wärme’ # (↑); 2 1683 ’érzelem forrósága | Glut eines Gefühls’ (Thaly: Adal. 1: 129) Sz: heves 1203/ [hn.] (↑) | hévség, hőség 1372 u./ (↑); 1528 heseg (SzékK. 295) | hevítezik 1416 u./¹ hèueitezec ’hevül | heiß werden’ (BécsiK. 49) | hevül 1416 u./¹ mėghèuo̗ltuolna (BécsiK. 49) | hevít 1508 heveitven (DöbrK. 466)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az ősmagyarban a szó végén β állhatott, ebből az alakból két irányú fejlődéssel jöhetett létre a hő, ill. a hév változat. Az alaktanhoz vö. →hó¹, →kő stb. A hő konkrét, a fizikai hőre vonatkozó jelentéseivel szemben a hév jelentései főleg átvitt értelműek. A főnévi jelentésekhez vö. lat. aestus, calor; ang. heat; ném. Wärme; stb.: ’meleg, hőség; érzések heve; indulat, gerjedelem; stb.’.

☞ TESz.; EWUng.→ hébe-hóba, hetet-havat, hevenyében, hévíz, hőmérő