hüllő A: 1792 Hüllő (NSz.); 1852 hülő (NSz.) J: ’hidegvérű állat | Reptil (Reptilia)’
Származékszó szófajváltása tudatos szóalkotással. | ⌂ Főnevesült melléknévi igenév a →hűl ’kihűl’ szóból -ő folyamatos melléknévi igenévképzővel. A szó belseji l nyúlásához vö. düllő (→dűlő), →üllő stb. Keletkezésének az az alapja, hogy az effajta állatok testhőmérséklete a környezeti hőmérséklet csökkenésével alacsonyabb lesz. Hasonló szemlélethez vö. ném. Wechselwarmblüter ’állat, amelynek testhőmérséklete a környezet hőmérsékletétől függ’. ⌘ Nyelvújítási szó.
☞ TESz.; EWUng.→ hűl