húz A: 13. sz. közepe/ huʒtuʒwa [sz.] (ÓMS.); 1359 ? Huzou [sz.] [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ lehuztac (BécsiK. 249); nyj. kihujzni [sz.] (NyF. 48: 15) J: 1 13. sz. közepe/ ’erőszakkal magával von | zerren, schleppen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’(erővel) maga felé von; ilyen mozdulattal helyéről eltávolít | ziehen; entfernen’ # (↑); 3 1495 e. ’〈kínzóeszközre〉 feszít, fektet | (auf die Folter) spannen’ (GuaryK. 55); 4 1508 ’〈kötelet, drótot stb.〉 kifeszít | ziehen, spannen 〈Strang, Draht usw.〉’ # (DöbrK. 218); 5 1585 k. ’(magához) von(z) | anziehen’ (MNy. 75: 506); 6 1651 ’terhet maga után vonva szállít | ziehend befördern’ # (NySz.); 7 1754 ? ’időben elnyújt | in die Länge ziehen’ # (NSz.), 1790 ’ua.’ (NSz.); 8 1769 ’〈jövedelmet, hasznot〉 (rendszeresen) kap | beziehen 〈Einkommen〉’ # (NSz.); 9 1775 ’ruhát felvesz, ágyneműhuzatot, bútorhuzatot stb. felvesz | anziehen; überziehen’ # (MNy. 53: 273); 10 1778 ’〈légáram(lás)〉 áthúzódik, átvonul | ziehen 〈Luftzug〉’ (NSz.); 11 1784 ’vonós hangszeren játszik | auf einem Streichinstrument spielen’ (NSz.); 12 1784 ’vminek a felületén mozgat; vonat ír le | bewegen 〈auf einer Fläche〉; eine Linie ziehen’ # (NSz.); 13 1785 ’(egyet) ráüt vkire | jmdm einen Schlag versetzen’ # (NSz.); 14 1787 ? ’felépít; ráépít | 'aufziehen, aufstocken 〈Bauwesen〉’ # (NSz.), 1818 ’ua.’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. pǎrǐes a.); 15 1790 ’nagyon kedvel vkit, vonzódik vkihez, bukik vkire | jmdm zugeneigt sein, zu jmdm halten’ # (NSz.); 16 1791 ’sok közül kivesz; sorshúzást hajt végre | herausheben; eine Ziehung vornehmen’ # (NSz.); 17 1804/ ’vonul | ziehen 〈intrans.〉’ (NSz.); 18 1847 ’italból egy hajtásra fogyaszt, szivarból stb. egyszerre szippant | einen Zug tun’ (NSz.); 19 1904 ’ugrat, felbosszant | necken, aufziehen’ (PKSz.) Sz: húztoz 13. sz. közepe/ [sz.] ’ráncigál, rángat, magához ránt | zerren’ (↑) | huzam 1566 e./ egy huzomba ’út, menet, járás | Fahrt, Zug’ (NySz.) | huzakodik 1566 ’nyújtózkodik | sich strecken’ (NySz.); 1777 ? ’veszekedik, verekedik | zanken’ (NSz.); 1792 ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz.) | húzódik 1585 [sz.] (Cal. 752 [ɔ: 750]) | húzódozik 1585 Huzodozom ’nyújtózkodik | sich strecken’ (Cal. 752 [ɔ: 750]); 1769 ’vonakodik | sich sträuben’ (NSz.) | huzamos 1651 ’〈jelentése bizonytalan〉 | 〈unbest. Bed.〉’ (Zrínyi: MM. 1: 29); 1748 ’hosszú ideig tartó | anhaltend’ (NSz.) | húzgál 1791 húzgálni [sz.] (NSz.) | huzat 1792 húzat ’húzás | Ziehen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Vonni a.); 1884 ’ágynemű felső rétege | Überzug’ (NSz.); 1899 ’légáramlás, légáramlat | Zugluft’ (Simonyi–Balassa: NémMSz. Luftzug a.) | huzigál 1811 húzigál (NSz.) | húzkod 1817 huzkodták ki (MKurir 1817. júl. 22.: 50); 1836 meg kell huzkodni [sz.] (Pais-Eml. 590) | huzal 1847 huzal (MNy. 13: 307) | huzag 1862 huzagos, huzagokon (VasárnapiU. 9/17: 196); 1882 k. ’elsütőbillentyű | Abzugshahn’ (MagyLex. 9: 285)
Örökség az ugor korból. | ⌂ Vog. (T.) kåt-, (AK.), (Szo.) χat- ’szakít, ránt’; osztj. (Trj.) kŏpi̮tə- ’feldarabol, leválaszt’, (O.) χŏpət- ’kihúz, kibont, kicsavar ‹pl. a földból›’ [ugor *kupɜ-tɜ- ’húz, ránt’]. ⌂ A magyarban és a vogulban a szó belseji *p spirantizálódott, majd vokalizálódott (pt > βt > t) a szó belseji *t > m. z hangváltozáshoz vö. →száz, →víz stb. A jelentések összefüggéséhez vö. votj. (Sz.) ki̮sk- ’húz, vonszol; ráncigál, tép’; ném. ziehen : zucken : zücken; stb. Az ugor alapnyelvi jelentéshez a magyar 1. és 3. áll legközelebb. A jelentések többsége a legáltalánosabb 2. jelentésből fejlődött ki. A huzam származék a nyelvújítás idején került újra használatba, míg a huzal tudatos szóalkotásként ebben a korban keletkezett. A nyelvjárásokból a köznyelvbe átkerült huzat ’légáramlat’ jelentésekhez vö. ném. Zug ’húzás; légáramlat’; stb. – A huzag származéktól függetlenül keletkezett a szaknyelvi huzag ’csavarmenetszerű barázda ‹különösen lőfegyverek csövében›’ (1871: Pál: HadiSz. Zug a.), amely szóképzés a ném. Zug ’ua.’ alapján. A szóvég -g névszóképző; vö. még →állag, →üteg stb.
☞ NyK. 69: 169; TESz. huzag a. is; NyK. 86: 157; UEW. 859; EWUng.→ hoz, huzavona, pár-UN UEW. № 1782