húr A: 1405 k. hur[us] [sz.] (SchlSzj. 1812.) J: 1 1405 k. ? ’bél; belsőség | Darm; Innerei’ (SchlSzj. 1812.) (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 100); 2 1416 u./³ ’rugalmas szál, amely kifeszítve és rezgésbe hozva zenei hangot ad | Saite’ # (AporK. 93); 3 [liba~, tyúk~ stb.] 1525 k. ’〈összetett növénynevek utótagjaként〉 | 〈in Benennungen zusammengesetzter Pflanzennamen〉’ (NySz.); 4 1779 ’az íj idege; vmely eszközön kifeszített szál | Sehne am Bogen; ausgespannter Faden an einem Gerät’ (NSz.); 5 1784 ? ’görbe vonalnak v. felületnek két pontját összekötő egyenes | Sehne 〈Geom〉’ # (Keresztesi: Mat. 70), 1812 ’ua.’ (TESz.); 6 1792 ’idegszál | Nervenfaser’ (NSz.) Sz: húros 1405 k. (SchlSzj. 1812.) (↑)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A jelentések az eredetinek látszó 1. jelentésből keletkeztek. A 3. jelentés az illető növények hosszúságával, hajlékonyságával, a baromfibélhez való hasonlósággal magyarázható. ⚠ Uráli, ill. finnugor egyeztetései tévesek.
☞ TESz.; UEW. 161, 216, 219; EWUng.→ hurka