hólyag A: 1456 k. hoÿagh (SermDom. 2: 636); 1552 hogyac (Heltai: Dial. E5a); 1560 k. holyaglaasa [sz.] (GyöngySzt. 3369.); 1590 fel hoyágozua [sz.] (NySz.); 1604 hojogjába (Szenczi Molnár: Dict. Syrítes a.); 1763 hólag (NSz.); 1785 hollyagok (NSz.); 1836 hajagos [sz.] (NSz.) J: 1 1456 k. ’nedvet v. levegőt tartalmazó vékony falú burok | Blase’ # (↑); 2 1500–1550 ’húgyhólyag | Harnblase’ (MNy. 57: 357); 3 1560 k. ’buborék | Blase im Wasser’ # (↑); 4 1708 ’〈növénynevek elemeként〉 | 〈in Pflanzennamen〉’ (Pápai Páriz: Dict. Cěrǎsum a.); 5 1917 ’ostoba ember | Dummkopf’ (MNy. 13: 91) Sz: hólyagos 1497 hoyagos (OklSz.) | hólyagzik 1577 k. feol Nem hoÿagozÿk (OrvK. 554)

Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű. A szóvég -g névszóképzőnek látszik; vö. balog (→bal), kéreg (→kér²) stb. A szó belseji mássalhangzó eredetileg j lehetett, az ly feltehetőleg másodlagos keletkezésű a →hályog, →halyag analógiájára. A metaforikus 4. jelentés kialakulását a →halyag is befolyásolhatta.  ⚠  Finnugor egyeztetése kevésbé valószínű.

☞ Nyr. 63: 44; NytudÉrt. 1: 71; TESz.; UEW. 213; EWUng.UN UEW. № 413