hízik A: 1211 ? Hysou [sz.] [szn.] (OklSz.); 1416 u./² meghiʒlallac [sz.] (MünchK. 17vb); 1470 meg hiʒek [▽] (SermDom. 2: 265) J: ’〈élőlény〉 kövérré válik | Fett ansetzen, dick werden; zunehmen’ # Sz: hízó 1211 ? [szn.] (↑); 1551 k. ’hízásra fogott 〈disznó〉 | zu mästend 〈Schwein〉’ (MNy. 86: 251); 1752/ ’hizlalásra fogott állat | gemästetes Schlachtvieh’ (NSz.); 1755 Hizo sertés ’hizlalásra fogott sertés | Mastschwein’ (HOklSzj.) | hizlal 1416 u./² ’felüdít, felfrissít | erfrischen’ (↑); 1456 k. ’úgy táplál, hogy kövér legyen | mästen’ (SermDom. 2: 322) | hizodalom 1416 u./² hiʒodalmam ’pihenőhely | Ruheplatz’ (MünchK. 50vb) | hízékony 1820 hízékony (NSz.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) kōt, (AK.) χūt- ’hízik, zsírossá válik’; osztj.  (Vj.) katəm ’kövér, testes’, (Kr.) χottə- ’hízik, zsírossá válik’ [ugor *katɜ- ’ua.’].  ⌂  A m. í előzménye veláris i̮ volt. A hizlal származék alaktanára vö. érlel (→érik), →foglal stb.

☞ Qvigstad-Eml. 151; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1772