hízelkedik A: 1456 k. hiʒelkedeth [sz.] (SermDom. 1: 437); 1495 e. hiʒo̗lko̗do̗ [sz.] (GuaryK. 7); 1527 heezoͤlkoͤdoͤk [sz.] (ÉrdyK. 77); 1531 hezelkó̗dwen [sz.] (ThewrK. 99); 1560 k. hyszelkődeóm [▽] (GyöngySzt. 511.) J: ’(érdekből) kedveskedik | schmeicheln’ #
hízeleg [1] A: 1816 hizelg (MNy. 5: 123); 1834 Hizelegni [sz.] (Kunoss: Szóf.); 1844 Hízeleg (NSz.) J: ’(érdekből) kedveskedik | schmeicheln’ #
A szócsalád alapja, a hízelkedik fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű. A végződés -lkedik igeképzőbokor; vö. fésülködik (→fésű), leselkedik (→les) stb.
A hízeleg képzőcserével jött létre. | ⌂ A nyelvújítás idején keletkezett a hízelkedik-ből; vö. →hivalkodik : hivalg, →incselkedik : incseleg stb.
A szócsaládhoz még | ⚠ A →hízik igével való összefüggésük kevésbé valószínű.
☞ TESz.; MNy. 73: 99; EWUng.