hír A: 1211 ? Hyrrud [sz.] [szn.] (PRT. 10: 511); 13. sz. eleje/ hýrunc (KT.); 1456 k. herdeteſſekh [sz.] (SermDom. 2: 33); 1553/ huͤrre (Tinódi: Cronica A4a) J: 1 13. sz. eleje/ ’tudomás vmiről | Kenntnis’ # (↑); 2 1325/ ’(friss) értesülés, értesítés vmiről | Nachricht’ # (OklSz.); 3 1575 ’közismertség | Ruhm’ (Assz. B1a) Sz: hirdet 1372 u./ hyrdetem meg (JókK. 95) | hirheszik, hirhedik 1372 u./ meg hyrhewuek ’hírként elterjed, híressé válik | berühmt werden’ (JókK. 150) | hirdetés 1405 k. hirdetes (SchlSzj. 644.) | híres 1416 u./¹ hiꝛėſſėǵo̗ [sz.] (BécsiK. 26) | híresség 1416 u./¹ [sz.] (BécsiK. 26) | hirdetet 1416 u./² hiꝛdètète ’kihirdetés | Kundgebung’ (MünchK. 2r) | híresztel 1792 híreſztelni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Hír a.) | hírnök 1795 hírnekek (Szily: NyÚSz.) | hírlik 1817 hírlett ki (TudGyűjt. 1817/9.: 71); 1846 (NSz.) | hírhedt 1836/ ’híres, hírneves | hochberühmt’ (NSz.); 1857 ’rossz hírű | berüchtigt’ (Szily: NyÚSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A magyar szókészlet igen régi eleme lehet.  ⌘  A híresztel, hírnök, hírlik, hírhedt ~ hírhedett nyelvújítási származékszavak. A hírhedt esetében idővel pejoratív jelentésváltozás történt.  ⚠  Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.), (R.) hir ’újdonság, hír.’.

☞ MNy. 3: 218; TESz. hírhedt a. is; Ligeti: TörK. 27; EWUng.→ gólya-, gyász-, hír-, hirtelen