híján A: 1507 hÿan (NyIrK. 6: 187); 1511/ héián (TörtTár 1903: 416); 1519 heẏan (JordK. 326); 1519 k. heani (DebrK. 216); 1659 hiján (NySz.); 1782 hijján (NSz.) J: ’vmit kivéve, vminek a kivételével; hiányában | bis auf etw.; mangels’ #
híja A: 1527 heÿa (KL. 68.); 1535 hia (NySz.); 1552 hea (NySz.); 1566 héia (Heltai: Fab. 75); 1575 hiya (Heltai: Krón. 14); 1675 híjja [?✐] (Thaly: Adal. 1: 69) J: ’az, ami a teljesből hiányzik | Mangel’ #
Megszilárdult ragos alakulatok. | ⌂ A szócsalád alapja a híja. Ez a →hiu ’üresség, hiány’ hé- ~ hí- tőváltozatából keletkezett -a ~ -ja E/3. személyű birtokos személyjellel.
A híján a híja -n módhatározó-ragos alakja. | ⌂ Ez állapothatározót kifejezve igen korán névutóvá vált.
A szócsaládhoz még | ∼ Ugyanebből az alapszóból (a hí- ~ hé- tőváltozatból) -d E/2. személyű birtokos személyjellel keletkezett a híjod ’hiányosság’ (1535: NySz.); továbbá -val társhatározóraggal állapothatározói szerepben a híjával ’hiányában’ (1533/: Tinódi: Cronica B2a).