hézag A: 1456 k. meg heʒageÿta [sz.] (SermDom. 2: 277); 1470 heʒakwl [sz.] (SermDom. 2: 260); 1508 hewzagol [sz.] (DöbrK. 297); 1519 hezag (CornK. 107); 1541 hiuzag (NySz.); 1560 k. hyszagh (GyöngySzt. 4166.); 1645 Hivzak (NySz.); 1787 hízakjai' (NSz.) J: ‹mn› 1456 k. ’üres; üreges | leer; hohl’ (↑) | ‹fn› 1 1533 ’has(üreg); hasüregben lévő szervek | Bauch(höhle); Eingeweide’ (Murm. 995.); 2 1560 k. ? ’üres rész, nyílás, rés | Lücke, Zwischenraum, Fuge’ # (GyöngySzt. 4166.), 1577 ’ua.’ (OrvK. 137) Sz: hézagít 1456 k. ’üressé tesz | leer machen’ (↑) | hézagul 1456 k. heʒagul ’üressé, fölöslegessé, érvénytelenné válik | leer, überflüssig, ungültig werden’ (SermDom. 2: 260) | hézagos 1585 hézagos (Cal. 176)

Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  Feltehetőleg a hé- (→hiú) tőváltozatból keletkezett. A végződés -g (~ -k) névszóképző; vö. balog (→bal), kéreg (→kér²) stb. A szó belseji z mibenléte és funkciója tisztázatlan, valamilyen képzőelem lehet.

☞ TESz.; EWUng.→ hiú