hévér × A: 1534 hewer (OklSz.); 1548 hebert (OklSz.); 1605 hévér [?] (Radvánszky: Csal. 2: 117); 1821 Hö́bér (NSz.); nyj. hébër, hevér, híbír (ÚMTsz.) J: 1 1534 ’(csavaros, fogaskerekes stb.) kézi emelőgép | Hebegerät, Winde’ (); 2 1548 ’borszívó, lopó | Heber’ ()

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (T.) hẹiwer ’fogantyú’, (szász Sz.) hẹ̄br ’lopó’, (E.) heber, hēvər ’ua.; emelőbak’, – ném. Heber ’lopó’, R. ’ua.; emelőkar’ stb. [< ném. heben’emel’]. Megfelelői: cseh hever ’emelőkar’; szlk. hever ’lopó’ stb. – A magyar szó alakváltozatai és jelentései többszörös átvételre utalnak. Az 1. jelentés az észak-magyarországi és erdélyi bányavidékek német nyelvváltozataiból, a 2. jelentés bajor-osztrák szőlősgazdák nyelvjárásából származhat.

TESz.; EWUng. hapták