héber A: 1416 u./¹ ėbėꝛėkꝛè, Heber (BécsiK. 89, 231); 1416 u./² hėbèro̗l (MünchK. 106ra); 1508 Ebreosoknak (DöbrK. 270); 1528 Ééber (SzékK. 136); 1559 Hebraeoſocnac (Székely I.: Krón. 7b) J: ‹fn› 1416 u./¹ ’zsidó ember | Hebräer, Jude’ (BécsiK. 89) | ‹mn› 1416 u./¹ ’a zsidókkal kapcsolatos, hozzájuk tartozó, rájuk vonatkozó | hebräisch, jüdisch’ (BécsiK. 231)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat., (e.) Hebraei [többes szám] ’zsidó ember(ek)’, Hebraeus ’a zsidókkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó’ [< gör. Ἑβραῖοι [többes szám] ’zsidó ember(ek)’, Ἑβραῖος ’a zsidókkal kapcsolatos’]. Forrása: héber ̔ ibrī ’ua.’, tkp. ’túloldali(ak)’; vö. héber ̔ ēber ’túloldal’; a névadás esetleg arra utalhat, hogy a zsidók talán az Eufráteszen túlról vándoroltak Palesztinába. ≋ Megfelelői: ném. Hebräer; fr. Hébreu; stb.: ’zsidó ember’. ⌂ A h nélküli változatokhoz vö. →himnusz, →hozsanna.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.