három [4] A: 1055 harmu (TA.); 12. sz. vége/ charmul (HB.); 1211/ Harumfa [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 719); 1355/ Harmad [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 858); 1372 u./ haramert (JókK. 94); 1416 u./¹ haꝛom (BécsiK. 46); 1552 Hármadnap [sz.] (Heltai: Dial. A2b); 1559 horom (Székely I.: Krón. 103b); nyj. hórëm (ÚMTsz.) J: ’kettőnél eggyel több, 3 | drei’ # Sz: hármas 1211 ? Harmas [szn.] (OklSz.); 1320 Harmaszyget [hn.] (OklSz.) | harmad 1355/ [hn.] (↑); 1372 u./ charmad ’harmadik | dritter’ (JókK. 61); 1511/ ’harmadrész | Drittel’ (TörtTár 1903: 416); 1880 ’három hangköznyi távolság a zenében, terc | Terz 〈Music〉’ (NSz.) | hármaz 1372 u./ harmaʒotert [sz.] ’háromszoroz | verdreifachen’ (JókK. 139–140.) | háromság 1405 k. harũſag ’Szentháromság | Dreifaltigkeit’ (SchlSzj. 12.) | harmadik 1416 u./¹ haꝛmadic (BécsiK. 87) | harmadol 1590 Harmadlas [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 53) R: háromszor 1372 u./ harumʒor (JókK. 10) | harmadszor 1372 u./ harmacʒor (JókK. 9)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) kōrəm; osztj.  (V.) kɔləm; zürj.  (Sz.) kujim; votj.  (Sz.) kwiń; cser.  (KH.) kǝ̄m; md.  (E.) kolmo, (M.) kolma; finn kolme; lp.  (norv.) gǫlbmâ: ’három’ [fgr. *kolme vagy *kulme: ’ua.’].  ⌂  Az l > r ősi nyelvjárási különfejlődésként visszamehet a finnugor vagy – a vogul alapján esetleg – az ugor alapnyelvig is, de lehetett ősmagyar alakulású is; az utóbbi lehetőséghez vö. →világ, →virág.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ harmadfű, harminc, mind-, -szerű, -szögUN UEW. № 341