hárem A: 1693 háremjébül [?✐] (MonÍrók. 23: 665); 1845 hárimnek (NSz.) J: ’〈mohamedán országokban, ahol többnejűség van:〉 a háznak asszonyok által lakott része; az ott élő nők összessége | Frauengemach; Gesamtheit der Haremsfrauen 〈in islamischen Ländern〉'’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Harem; ang. hare(e)m; fr. harem; stb.: ’hárem’. Forrása: arab ḥaram, ḥarām, ḥarīm ’ua.’, tkp. ’az, ami (vki számára) tilos’ [< arab ḥarama ’(meg)tilt’], az oszm. harem ’ua.’ közvetítésével. A balkáni nyelvekben a török hódoltság idején terjedt el, a nyugat-európai nyelvekbe irodalmi közvetítéssel került. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át.
☞ TESz.; EWUng.→ haramia