hápog A: 1772 hápogás [sz.] (NSz.); 1838 Háppog (Tsz.) J: 1 1772 ’háp-háp hangot ad 〈főleg kacsa, vadkacsa〉 | schnattern 〈Ente, Wildente〉’ # (↑); 2 1805 e./ ’levegő után kapkod | um Atem ringen’ # (NSz.); 3 1857 ’akadozva beszél | stottern, stammeln’ (NSz.); 4 1879 ’krákog, köhécsel; köp | sich räuspern; spucken’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő összefügg a →habog tövével. A végződés -g gyakorító képző. A 4. jelentés a →hákog hatására keletkezett. ∼ Ugyanennek a tőnek egy másik gyakorító igeképzős származéka a (R.) hápol ’hápog ‹kacsa, vadkacsa›’ (1864: CzF.). A (N.) háphápol ’ua.’ (1802: NSz.) tőismétléssel keletkezett.
☞ TESz.; EWUng.→ habog