hágcsó A: 1395 k. hagʒov (BesztSzj. 328.); 1400/ hagsow (OklSz.); 1405 k. hakſo (SchlSzj. 831.); 1569 hárrskóján [?✐] (MNy. 64: 90); 1588 hakchio (NySz.); 1591 hagchot (NySz.); 1615 hásskón [✐] (NySz.); 1724 hácskóján (MNy. 65: 331); nyj. hácsku (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’létra; fellépődeszka | Leiter; Auftritt’ (↑); 2 1591 ’lépcső; lépcsőfok | Treppe; Stufe’ (↑); 3 1631 ’kertek közötti átjáró | Durchgang zwischen Gärten’ (SzT.)

Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban vitatott. | 1 Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ó képzővel; vö. →hágó, →hordó stb. A relatív tő a →hág-ból jöhetett létre -s gyakorító képzővel. A hágcsó alak ebből a második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesésésvel és s > cs affrikálódással keletkezett. 2 Származékszó. |  ⌂  A →hágó ’lépcsőfok’ jelentésű szóból keletkezett -ó > -csó képzőcserével, ugyanis a szóvégi ó-t kicsinyítő képzőnek is fel lehetett fogni; vö. →furcsa. A hácskó, háskó változatok hangátvetéssel keletkeztek.  ∼  Idetartozik: hágszé ’padlás’  (1838: Tsz.).

☞ MNy. 10: 343; TESz.; EWUng.→ hág, hágóUN UEW. № 243