hágó A: 1428 Vasarhelhagoya [hn.] (OklSz.); 1503 hagoban (MNy. 60: 105); 1595 Egher hagaianak [hn.] (SzT.) J: 1 1428 ’alacsony hegygerinc, amelyen út vezet át | Gebirgspaß’ # (↑); 2 1503 ’hegyoldal | Gebirgsabhang’ (↑); 3 1611 ’lépcsőfok | Stufe’ (Szenczi Molnár: Dict.) – De vö. 1401 Mesesrehagow [hn.] ’alacsony hegygerinc, amelyen út vezet át | Gebirgspaß’ (OklSz.)
Különféle összetételek utótagjának önállósulásával keletkezett. | ⌂ Olyan összetételekből, mint a Meszesrehágó (↑). Ezeknek az összetételeknek az utótagja -ó képzős melléknévi igeneve a →hág ’felfelé halad; vmibe, vhova lép’ igének. Az 1595-ből adatolt változat a [6]-os tőtípus hatását mutatja. A szintén mozgást kifejező igék folyamatos melléknévi igenevének főnevesülésével keletkezett térszínforma-nevekhez vö. →dűlő, forduló (→fordít) stb.