hág A: 1323/ Warhago [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ fel haga (JókK. 37) J: 1 [főleg fel~] 1323/ ? ’〈lejtőn, hegyoldalon〉 felfelé halad | klettern, sich hinaufbegeben’ (↑); 2 1401 ’emelkedik 〈terep〉, felfelé halad 〈út〉 | ansteigen 〈Gelände, Weg〉’ (OklSz.); 3 1416 u./² ’vmibe, vhová lép | (hinein)treten’ (MünchK. 95vb); 4 [főleg meg~] 1551 ’〈méh, bika stb.〉 közösül | bespringen’ (NySz.) Sz: hágat 1549/ hagatta ’megmászik, felhág vhova; meghág 〈állat〉 | besteigen’ (HoffgreffÉn. e3a); 1657 ’megmászik, felhág vhova; meghág 〈állat〉 | bespringen’ (EWUng.)

Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (AK.), (Szo.) χānχ- ’mászik, felmászik’; osztj.  (DN.) χonχ- ’ua.; felmegy ‹dombra›, a vízfolyással ellentétes irányban halad ‹csónak, hajó›’; ? zürj.  (Sz.), (P.) kaj- ’felmegy, felmászik, emelkedik’ [ugor ? fgr. *kaŋɜ- vagy *kaŋkɜ-: ’mászik, felkapaszkodik’].  ⌂  A magyar g kialakulásához vö. →ég¹, →mag stb. A 2. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 3. jelentéshez vö. ném. besteigen ’felmászik; meghág’; fr. monter ’ua.’ stb.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ hágcsó, hágóUN UEW. № 243