gyufa A: 1840 gyufácskákkal [sz.] (NSz.) J: ’tűzgyújtásra való, gyúlékony anyaggal bevont végén dörzsölésre gyulladó pálcika | Zündholz’ #
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. | ≡ Vö. ném. Zündholz ’gyufa, gyújtófa’. ⌂ A magyarban: gyú (→gyújt) + →fa ’fa(anyag)’ összetételi tagokból áll. Az előtag a →gyújt alapján jött létre és folyamatos melléknévi igenévi jelentéstani értékben áll. Vö. még gyújtófácska ’tűzgyújtásra használt kis fadarab’ (1835: Kunoss: Gyal.), amelyben az első tag még teljes alakban áll. – A (R.) gyúanyag ’gyújtóanyag’ (1847: NSz.) és gyúszer ’ua.’ (1838: Tzs.) ugyancsak német mintára alkotott tükörfordítás; vö. ném. Zündstoff, Zündmittel ’ua.’. ∼ Idetartoznak: gyulacs ’gyújtófej, gyutacs’ (1835: Szily: NyÚSz.); gyujtacs ’tűzgyújtásra használt kis fadarab’ (1838: NSz.), gyujtacs ’gyújtófej, gyutacs’ (1843: Szily: NyÚSz.); gyutacs ’ua.’ (1848: NSz.); mindegyik a gyúl-ból, ill. a →gyújt-ból való -cs kicsinyítő képzős származékszó. ⌘ Nyelvújítási szóalkotások.