gyolcs A: 1372 u./ gyolcʒual (JókK. 162); 1395 k. golch (BesztSzj. 695.); 1405 k. dolch (SchlSzj. 1260.); 1505 k. dyalcz (OklSz. 1. gyolcs a.); 1563 gorch (RMNy. 3/2: 49); 1597 Jols (SzT.); nyj. dzsócs (Nyatl.); gyócsa [□] (MTsz.) J: ’lenből v. pamutból szőtt finom, fehér vászon | feine Leinwand’ #
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) golsch, kölsch ’kölni kelme, kendő’, (baj.-osztr.) golisch, kə̮lisch ’egy fajta lenvászon’, (T.) golsch ’ua.’, ggölisch ’ágyneműnek való kelme’ [< ném. Köln [hn.]]. ≋ Megfelelői: cseh (R.) kolč; le. (R.) golcz, galcz: ’egy fajta lenvászon’. ⌂ A ném. ᴋ ~ ԍ > m. g hangfejlődéshez vö. →giccs, →gitt stb. A szó eleji gy palatalizációval keletkezett. A gyócsa változat talán egy megszilárdult ragos alakulat. ⌂⇒ A magyarból: rom. giulgiu ’egy fajta finom lenvászon’.
☞ TESz.; ABpL. 6: 43; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ kölni