gyertya A: 1372 ? Gurthyascouo [szn.] (ZichyOkm. 3: 469); 1395 k. gertyabã (BesztSzj. 926.); 1416 u./¹ gorṫa tarto (BécsiK. 298); 1430 k. gorchyabel (SchlGl. 2263.); 1529 esthap gyrthya (OklSz. istáp-gyërtya a.); 1531 Istapgyergya (OklSz. istáp-gyërtya a.); 1533 Geergia (Murm. 1625.); 1575 gÿorta ſentelw (MNy. 59: 361); 1794 gyartya (NSz.); 1873 Gyėrgyagyujtatkor (Nyr. 2: 374); nyj. dzsërcsa (Nyatl.) J: 1 1372 ? ’viaszból, faggyúból stb. készült, rúd alakú, béllel ellátott világító eszköz | Kerze’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1395 k. ’gyertyaláng, gyertyafény | Kerzenflamme, Kerzenlicht’ (↑); 3 1928 ’függőlegesen magasba rúgott labda | Steilschuß beim Fußball, Kerzenschlag’ (SportEncikl. 2: 150); 4 1960 ’gyújtógyertya 〈motorban〉 | Zündkerze’ (ÉrtSz.)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Csuv. śurta ’gyertya’; Kāšγ. yartu; alt. yarta: ’az éjjeli halászatnál használt fáklya’ [< török *yar- ’fénylik, világít’]. Vö. még ujg. yaruq; kirg. žariq; tuv. čı̈rı̈q; stb.: ’fény’.  ⌂  A magyarba átkerült alakja: *ǰarta vagy *ǰı̈rta; a szó elejéhez vö. →gyalom. A szó belseji e esetleg disszimiláció eredménye; vö. →béka. Az idegen nyelvi t > m. ty-hez vö. →hártya, →kártya stb. Eredetileg egy fajta fenyőfáklyát jelölhetett. A metaforikus 3. jelentés bizonyosan német hatásra keletkezett; vö. ném. Kerze ’világítótest; lámpatest; függőlegesen felrúgott futball-labda’. A 4. jelentés önállósodással a gyújtógyertya  (1929: Kelemen B.: MNMSz. Zündkerze a.) szóból, amely német példa alapján alakult ki.

☞ MNy. 3: 214; Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Ligeti: TörK. 45; EWUng.→ gyertyán, gyertyaszentelő