gyertyán A: 1009/ dyrchyanfa [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1225 gertanfa (Wenzel: ÁÚO. 11: 181); 1238 Gurtanfa (OklSz.); 1241 k./ dyrthyanfa (Györffy: ÁMTF. 1: 285); 1247/ jurthan (Györffy: ÁMTF. 2: 540); 1270/ Gyartan (OklSz.); 1430 gyrthaanfa (Györffy: ÁMTF. 2: 540); 1490 k. gÿergÿanfa (NagyvGl. 29.); 1576 gyortyan (SzT.); 1726 Gyërtyános [sz.] [hn.] (NévtD. 14: 41); 1769 gjertsan fán (SzT.); 1775 Gyértyán (SzT.); 1782 Gyértyány (SzT.); 1814 gyertyámok (NSz.); 1837 Gyártyányos [sz.] (NSz.); nyj. dzsárcsámfo͜a (Nyatl.); gyārtvāny (ÚMTsz.) J: ’fűrészes levelű, makktermésű erdei fa | Hagebuche (Carpinus betulus)’ # Sz: gyertyános 1261 Gurtanus (OklSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →gyertya szóból -n ~ -ny névszóképzővel; az alaktanához vö. →kemény, →vékony stb. A megnevezés részben a gyertyán sima, egyenes törzse, kérge és a gyertya közti formai hasonlóságon alapul, részben azon, hogy egykor a gyertyán vékony ágait, gallyait, vesszőit világító eszközül használták.

☞ Zichy: Őstört. 55; MNy. 1: 10; TESz.; EWUng.→ gyertya