gyeplő [6] A: 1395 k. keplow [ɔ: geplow] (BesztSzj. 982.); 1405 k. geplw (SchlSzj. 1397.); 1494–1495 gywplw (Nyr. 29: 367); 1496 gepplew (OklSz.); 1526 zyGyewplewth (OklSz. szíj a.); 1548 gyöplyü [✐] (RMKT. 4: 87); 1560 k. gipleo (GyöngySzt. 4494.); 1655 gyeplet (SzT.); 1669 gyéploͤckel (MNy. 69: 420); 1805 gyëplö́ (NSz.); nyj. dzsíplü̯ő, gyöprü (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’kötél, kötelék | Strick, Seil, Band’ (↑); 2 1490 k. ’a zablához erősített szíj, amellyel a ló mozgását irányítják | Zügel’ # (NagyvGl. 201.)
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Vö. csag. yiplik; oszm. iplik; türkm. yüplük: ’fonal, cérna’ [< török *yip ’fonal, kötél, madzag’]. ⌂ A magyarba átkerült alakja: *ǰiplik; a szóvéghez vö. →bölcső, →erő stb. A 2. jelentés valószínűleg a magyarban keletkezett jelentésszűküléssel.
☞ MNy. 3: 213; TESz.; Ligeti: TörK. 245; EWUng.