gyepű A: 1212 ? Gepus [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 232); 1225 Gepu (OklSz.); 1284 Gepeuelv [hn.] (OklSz.); 1334 e. ? Jepus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 571); 1423 Gywpu (OklSz.); 1448 Makogevpevye [hn.] (OklSz.); 1590 gíepi (SzT.); 1592 gyepiw kert (SzT.); 1700 gyöpőknek (OklSz.); 1748 gyoͤpét (NySz.); nyj. gyëpü (ÚMTsz.) J: ’bozótos, eleven sövény v. tüskével magasan megrakott árokpart, kerítés vmely terület elkülönítésére; nehezen járható területsáv mint országhatár a középkorban; gát, torlasz, körülhatárolás | Hag; unwegsamer Landstrich als Staatsgrenze im Mittelalter, Sperre, Umgrenzung’

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A →gyep-pel való hangtani és részben jelentéstani hasonlóság miatt – amennyiben ez nem másodlagos keveredés eredménye – mindkét szónak esetleg egy eredetibb etimológiai összefüggéséről lehetne beszélni. Ebben az esetben a gyepű és a →gyep szóhasadás útján, párhuzamosan keletkezett megfelelői lehettek egymásnak.  ⊚  A gyepű ma kizárólag történelmi műszóként él.

☞ TESz.; MNy. 78: 169; EWUng.→ gyep