gyapot A: 1372 u./ gÿapotual (JókK. 68); 1395 k. gaputh (BesztSzj. 698.); 1494 Gyopoth (OklSz.); 1494 gyapoth (Neumann: Registrum 1950.); 1560 k. gyapotth (GyöngySzt. 3230.); 1721 gjapattal (SzT.) J: 1 1372 u./ ’pamut | Baumwolle’ # (↑); 2 1833 ’gyapjú | Wolle’ (Kassai: Gyökerésző 2: 256); 3 1889 ’vatta | Watte’ (MNy. 5: 187)
Valószínűleg jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Vö. [< török *yap- ’(be)fed, takar’]. Vö. még Kāšγ. yapı̈q ’beterített, fedett’; oszm. yapık ’nyeregtakaró, lótakaró’, (R.) yapaq ’állat gyapja, gyapjú’ stb. ⌂ A magyarba átkerült alak *ǰaput. A szó belseji γ (g) kieséséhez vö. →bér, →igy stb. A származtatás gyenge pontja a török szó ritka adatoltsága. A 2. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. ⚠ A →gyapjú szóból szóhasadással való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ TESz.; NytudÉrt. 88: 43; Ligeti: TörK. 33: 528; EWUng.→ gyapjú