gyapjú [5] A: 1332–1337 Gapyo [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 621); 1332–1337 Gapid [sz.] [hn.]; Gapyu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 621); 1395 k. gepiu (BesztSzj. 1011.); 1416 u.¹ gapiamat (BécsiK. 182); 1566 gyaptyut (NySz.); 1587 Japiŭt (SzT.); nyj. dzsapcsi (ÚMTsz.) J: 1 1332–1337 ? ’a juh göndör, fürtös szőrzete, különösen lenyírt állapotban v. fonállá feldolgozva | (Schaf)wolle, Vlies’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1673 ’gyapjas szőr a növények levelén, szárán | Wollhaar 〈Bot〉’ (NySz.); 3 1935 ’sarjú; sarjadzás | Grumt; Entsprießen’ (Csűry: SzamSz.); 4 1940 ’szőrme | Pelzwerk’ (MNy. 37: 211) Sz: gyapjas 1470 Egidio Gyapyas [szn.] (OklSz.)

Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. Kāšγ. yapaqu; oszm. yapağı, yapak; bask. yabaγa; kirg. žabagı̈: ’állat gyapja, gyapjú, (birka)gyapjú’ [< török *yap- ’(be)fed, takar’].  ⌂  A magyarba átkerült alakja: *ǰapaγu; a hangtanához vö. →borjú. – A 2., 3. jelentés metafora, a 4. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján.

☞ MNy. 3: 163, 51: 312; TESz.; Ligeti: TörK. 69; EWUng.→ gyapot