gyalu A: 1416 u./¹ galultatot meg [sz.] (BécsiK. 110); 1763 gyallu (Bakos J.: Szműv. 10); 1768 gyallo (Bakos J.: Szműv. 11) J: 1 1416 u./¹ ’forgácsoló kéziszerszám | Hobel’ # (↑); 2 1597 ’zöldségfélék felaprítására szolgáló szerszám | Hobel für Futter, Gemüse usw.’ (OklSz. répa-gyalu a.); 3 1795 ’talajsimító, földgyalu | Planierbagger’ (NSz.) Sz: gyalul 1416 u./¹ [sz.] (↑)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az ugor korból. |  ≡  Vö. vog.  (T.) jar ’kaparó(vas)’, jark- ’vakar, gyalul, farag, vág’ [ugor *jᴕrɜ ’kaparó(vas), gyalu; vakar, gyalul’].  ⌂  A magyarázat feltevése szerint egy ugor *r > m. l hangváltozás ment végbe. – A szó eleji *j > m. gy-hez vö. →gyalog.  ⚠  Egy ótörök nyelvből való származtatása kevésbé valószínű, a szó összefüggése a →gyalog tövével téves.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) gealău; ukr.  (Kárp.) д̕алίв, д̕алýв: ’gyalu’.  ≁  Nem tartozik ide: ʒalu  (1395 k.: BesztSzj. 754.); vö. →szalu.

☞ MSzFE.; TESz.; MNy. 85: 446; EWUng.UN UEW. № 1764