gyakor × [4] A: 1269 Gokorsum [hn.] (OklSz.); 1339 gyakur (OklSz.); 1364 Gyakar (OklSz.); 1367/ Gyakorkertvel (OklSz.); 1420/ lyppogyakra (OklSz.); 1553 u. jakor (MonÍrók. 3: 37) J: ‹mn› 1 1269 ’sűrű 〈erdő〉 | dicht 〈Wald〉’ (↑); 2 1474 ’gyakori; számos | häufig; zahlreich’ (BirkK. 3); 3 1577 ’szűk, szoros, feszes, összenyomott | eng, knapp; zusammengedrückt’ (KolGl.); 4 1595 ’serény, igyekvő, dolgos, szorgalmas | emsig’ (Ver. 24.) | ‹fn› 1339 ’sűrű cserje; sűrű erdő | dichtes Gebüsch; dichter Wald’ (↑) | ‹hsz› 1592 ’gyakran | oft’ (SzT.) Sz: gyakrul 1416 u.¹ gakꝛola ’elterjed | sich ausbreiten’ (BécsiK. 3) | gyakori 1774 gyakori (NSz.) | gyakornok 1834 Gyakornok (Szily: NyÚSz.) R: gyakorta 1372 u./ gÿakorta (JókK. 42)

gyakran A: 1527 gyakrabban (ÉrdyK. 465); 1571 giakron (SzT.); 1576 gyokran (NySz.); 1619 gyakorán (NySz.); 1623 giokron (SzT.); 1714 jakran (SzT.); 1757 gyakrant (NSz.); 1791 Gyakrónn (SzT.); 1829 Gyakoron (NSz.); 1833 Gyakoran (Kassai: Gyökerésző 2: 247) J: 1 1527 ’sokszor | oft’ # (↑); 2 1577 ’szűken, szorosan, feszesen | eng, knapp 〈Adv.〉’ (KolGl.)

A szócsalád alapja, a gyakor örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. zürj.  (UD.) juk ’halom, rakás, nagy mennyiség, tömeg’; votj.  (Sz.) juk, l'uk ’halom, rakás; csorda, nyáj, sereg, csapat’; finn joukko ’halom, rakás, nagy mennyiség, tömeg, gyűlés’ [fgr. *joβkkɜ ’halom, rakás, mennyiség, tömeg’].  ⌂  A szó belseji hangkapcsolat változásához vö. →lyuk, →ük. A szóvég -r névszóképző; vö. →odor¹, →tompor stb. A magyarban eredetileg főnév volt, amely bizonyosan jelzői használatban melléknévvé ált. A jelentésfejlődéshez vö. ném. Haufen ’tömeg, mennyiség’ > häufig ’számos, sok, gyakori’.  ⌘  A gyakornok nyelvújítási származékszó.  ⌂  A gyakran a gyakor ’gyakori, számos, sok’ szóból -n határozóraggal keletkezett.

☞ NyK. 67: 121; MSzFE. gyakori a.; TESz. gyakran a.; EWUng.→ gyakorolUN UEW. № 194