gyak × A: 1138/ ? Gokudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 56); 1416 u./¹ altal gakni [sz.] (BécsiK. 40); 1550 k./ giukot vala (NySz.); 1574 be Jokot volna (SzT.); 1617 meg gyúkiak (NySz.); nyj. gyakik [□] (ÚMTsz.) J: 1 1416 k./¹ ’szúr, döf | stechen’ (↑); 2 1573 ’közösül | geschlechtlich verkehren’ (TESz.) Sz: gyakdos 1416 u./¹ meǵgakdoſtac ’szúr, döf, megbök | sticheln’ (BécsiK. 45) | gyakás 1416 u.² gakaſit ’szúrás, döfés, bökés | Stechen’ (MünchK. 107rb) | gyaka 1577 giaka ’karó | Pfahl’ (KolGl.)

Alapnyelvi örökség, a megfelelői azonban vitatottak. | 1 Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (KK.) jē̮kₒ- ’átszúr, (el)töm, tömköd’; osztj.  (V.) joγi̮- ’üt, ver, vés, váj, kopog’, (Kaz.) jăχəs- ’szúr, bök, döf ‹szálka a torokban, ujjban›’ [ugor *jᴕkkɜ- ’szúr, bök, döf’]. 2 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (Sz.) ľukal- ’szarvakkal döf, bök’; votj.  (Sz.), (K.) ľekal- ’ua.; szúr ‹méh stb.›’; cser.  (KH.) loγe- ’szarvakkal döf, bök’; ? finn tokkaa- ’szúr, bök, döf, (fel)csipked, csipeget’ [fgr. *δ'ᴕkkɜ- ’szúr, bök, döf, lök’].  ⌂  Ennek a magyarázatnak az a nehézsége, hogy a szó eleji fgr. *δ' a magyarban csak ebben az egy esetben vált gy-vé. A szó eleji gy > j-hez vö. →gyaláz, →győz stb. A gyaka (melléknévi) igenévi származék lehetett az eredeti →furcsa, →hinta stb. – A szó belseji *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →akaszt, →gyökér stb. Az alapszó ma csak a 2. jelentésében fordul elő.

☞ FUF. 12: 132; MSzFE. gyakik a.; TESz.; UEW. 66; EWUng.UN UEW. № 124; UEW. № 1763