gyagya A: 1792 Gyagya (Baróti Szabó: KisdedSz.); nyj. gyugya (MTsz.) J: ‹fn› 1792 ’rigóféle madár | Art Amsel’ (↑) | ‹mn› 1887 ’ostoba; ügyefogyott | albern; unbeholfen’ (Nyr. 476) Sz: gyagyás 1957 gyagyás ’bolond 〈tréfásan〉 | verrückt 〈scherzhaft〉’ (FSzM. 1957. jún. 14.: 15)

Onomatopoetikus eredetű, de keletkezési módja bizonytalan. |  ⌂  Lehetséges, hogy a szó az egyszerű szótagismétléssel egyes madarak hangját, ill. az együgyű vagy zavart elméjű, szellemi fogyatékos emberek beszédét imitálja. De avval is számolni lehet, hogy a gyagya származékszó egy -a (folyamatos) melléknévi igenévképzős fiktív tőből ered (vö. →csusza, →hulla stb.); ebben az esetben a szótő szorosan összefügg a →gagyog tövével. A főnévi és melléknévi jelentések nem egymásból, hanem párhuzamosan keletkezhettek; a szó ma melléknévként él a bizalmas nyelvhasználatban.

☞ MNyTK. 60: 12; MNy. 54: 195; TESz.; EWUng.→ gagyog