gyűlöl A: 1372 u./ gylewlÿ uala (JókK. 66); 1395 k. geleuſeg [sz.] (BesztSzj. 181.); 1416 u./¹ gv̇lo̗l (BécsiK. 19); 1493 k. gywlewseegwel [sz.] (FestK. 388); 1493 k. gýwlelthek (FestK. 45); 1539 Gyelelted (KulcsK. 6); 1574 gioͤléli (NySz.) J: ’utál, ki nem állhat | hassen’ # Sz: gyűlölség 1372 u./ gylewſeguel (JókK. 66) | gyűlölködik 1571 gywleolkedny [sz.] (SzT.) | gyűlöletes 1585 giwͤloͤletes (Cal. 1019 [ɔ: 1017]) | gyűlölet 1750 Gyülölet (Szily: NyÚSz.)

gyűlhödik † A: 1372 u./ gyewlhewtſege [d-t] [sz.] (JókK. 151); 1372 u./ gÿwlhewʒeſnek [sz.] (JókK. 146) J: ’gyűlölködik, rosszmájúskodik | gehässig sein’

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A tő, amely esetleg névszói természetű lehetett, ismeretlen eredetű. A szóvég -l, -hödik igeképző.

☞ TESz.; EWUng.