győz A: 1372 u./ gÿeʒettnÿ [sz.] (JókK. 31); 1372 u./ meg gyewʒtekuala (JókK. 59); 1518 k. megh go̗zo̗th (PeerK. 41); 1529 e. meg gywzni [sz.] (VirgK. 91); 1573 Ieozem (SzT.); nyj. dőz (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’diadalmaskodik | siegen’ # (↑); 2 1513 ’bír, képes vmire | vermögen, leisten (können)’ # (MNy. 43: 158); 3 [meg~] 1559 ’rábeszél vkit vmire, beláttatja vkivel, hogy vmi való, igaz | überzeugen’ # (Székely I.: Krón. Előszó, a2b) Sz: győzedelem 1372 u./ gÿeʒedelmuel (JókK. 26) | győzedelmes 1416 u./¹ go̗zo̗dèlmès (BécsiK. 257) | győzhetetlen 1416 u./¹ go̗zhètètlèn (BécsiK. 269) | győzködik 1548 ǵoͤzkoͤdoͤ [sz.] (NySz.) | győzelem 1693 győzelem (Szily: NyÚSz.) | győztes 1804 gyö́ztes (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A győzelem származékszó a győzedelem szóösszerántása is lehetett; a győztes nyelvújítási szó.  ⚠  Az ótörökből való származtatásai kevésbé valószínűek.

☞ TESz.; NyK. 71: 137; ALH. 24: 273; EWUng.