gyönyörű A: 1121/ Genuru [szn.] (MNy. 23: 364); 1372 u./ gyenerewſeǵymuel [sz.] (JókK. 123); 1416 u./² geṅėꝛo̗ſeg [sz.] (MünchK. 29ra); 1474 ġɵnɵrɵſege [sz.] (BirkK. 2); 1528 ǵo̗ńo̗rv́ségh [sz.] (SzékK. 170); 1808 Gyönyörǘ (Sándor I.: Toldalék); 1838 Görönyü (Tsz.) J: ’nagyszerű, remek, csodálatos | herrlich, wunderschön’ # Sz: gyönyörűség 1372 u./ (↑) | gyönyörűséges 1456 k. genÿerwſeghes (SermDom. 2: 686)

gyönyörködik A: 1416 u./¹ gènerkedètnec [sz.] (BécsiK. 215); 1416 u./¹ gènėrkettètec [d-t] (BécsiK. 224); 1416 u./³ ǵenerkedel (AporK. 53); 1495 e. ǵeńerko̗dic [▽] (GuaryK. 18); 1528 ǵo̗ńo̗rko̗dӳk (SzékK. 169); 1529 e. goͤnyerkwtem [d-t] (VirgK. 4); 1568 gyuͤnoͤrkedic (NySz.) J: ’vmit élvez, vmiben élvezetét leli, vmin derül, mulat | etw genießen, sich ergötzen’ # Sz: gyönyörködet 1416 u./¹ ’kéj, gyönyör, élvezet | Wollust’ (↑) | gyönyörködés 1493 k. genýerkedeesekwel (FestK. 366)

gyönyör A: 1805 gyönyör (NySz.) J: ’kéj, élvezet | Wonne, Wollust’

Származékszó egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett; az alaktanához vö. →ismer, →kever stb. Az abszolút tő ismeretlen eredetű. A szó végződése -ű (folyamatos) melléknévi igenév, ill. -ködik gyakorító képző; az alaktanához vö. →gömbölyű, ill. küszködik (→küzd) stb.

A gyönyör elvonás. |  ⌂  Tudatos szóalkotással keletkezett nyelvújítás kori elvonás a gyönyörű-ből.

A szócsaládhoz még |  ⚠  A →gyöngy szócsaládjából való magyarázata téves.

☞ TESz.; Kylstra-Eml. 20, 25; EWUng.