gyík A: 1395 k. gyk (BesztSzj. 1124.); 1405 k. gek (SchlSzj. 1707.); nyj. dík, gyékk (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’négy lábú, hosszú, hengeres farkú hüllő | Eidechse’ # (↑); 2 1867 ’torokgyík | Rachenbräune’ (NSz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. | ⌂ A →csík¹ szóval függhet össze, talán ennek párhuzamos alakjaként, szó eleji cs > gy hangváltozás által. A hangtanához vö. csömöszöl (→csomoszol), →gyömöszöl, vicsorog (→vicsorodik) stb. A viszony a réticsík és a gyíkok közti bizonyos fokú hasonlósággal magyarázható. A 2. jelentés önállósodás a →torokgyík-ból. – A →csík² (→csíkos) szóból szóhasadással való magyarázata téves. – A gyíkleső ’rövid kard, szablya; szurony, bajonett’, tkp. ’gyíkot leső, arra váró’ (1787: Nyr. 88: 469) összetétel bizonyosan tréfás megnevezésként keletkezett.
☞ TESz. gyíkleső a. is; MNy. 64: 153; NytudÉrt. 105: 25; EWUng.→ csík¹, torokgyík