gyámol † A: 1456 k. gÿamolnak (SermDom. 2: 334); 1590 gyámolúl (KárBibl. 1: 610); 1604 Gyámoly (Szenczi Molnár: Dict. Pedámen a.) J: 1 1456 k. ’táplálék; támasz, segély | Ernährung; Unterstützung 〈abstr.〉’ (↑); 2 1493 k. ’zsámoly; támasztó váz | Schemel; Stützgestell’ (FestK. 394) Sz: gyámolít 1456 k. gÿamoloha (SermDom. 2: 555) | gyámoltalan 1553/ Giamoltalan (Tinódi: Cronica G1a)

gyám A: 1787 Gyám (NSz.) J: 1 1787 ’gondviselő | Vormund’ # (↑); 2 1808 ’támasz | Stütze’ (Sándor I.: Toldalék) Sz: gyámkodik 1835 Gyámkódásának [sz.] (TudGyűjt. 19/9: 76); 1843 gyámkodni [sz.] (NSz.)

A szócsalád alapja, a gyámol belső keletkezésű, de kialakulásmódja vitatott. | 1 Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég deverbális vagy denominális névszóképző; az alaktanához vö. →fogoly¹, fonál (→fon) stb., ill. →fial, →személy stb. 2 Szóhasadás. |  ⌂  A →zsámoly ’(láb)zsámoly’ szóból keletkezett; ennek a magyarázatnak a fonetikai alapja egy szó eleji ǯ́ lehetett. Emellett az értelmezés mellett szól az a körülmény, hogy a gyámol a bibliafordításokban gyakran mint a →zsámoly megfelelője fordult elő.

A gyám elvonás. |  ⌂  A gyámol-ból tudatos elvonással keletkezett a nyelvújítás korában.

A gyámol szófajváltás. |  ⌂  A gyámol ’alátámaszt’  (1616: NySz.) ige a gyámol főnévből szófajváltással keletkezett.

☞ TESz.; NytudÉrt. 88: 51; EWUng.→ zsámoly