gvardián ∆ A: 1275 Garduan [szn.] (OklSz.); 1343 Gardian [szn.] (AnjOkm. 4: 355); 1424 Kardanfalwa [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 557); 1495 Gargyan [szn.] (OklSz.); 1512–1526 agargyanak (KL. 26.); 1522 ? Gardan [szn.] (MNyTK. 86: 45); 1585 gárian (Cal. 3); 1585 Gariánság [sz.] (Cal. 77); 1585 k. gárgÿán (Gl.); 1590 Gardgyan (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 123); 1682 gvárgyán (NySz.); 1759 Gvardiánnya [n-j] (NSz.); 1810 Gvárdiánságában [sz.] (NSz.); nyj. várdiánhó (ÚMTsz.) J: ’〈ferences, kapucinus és minorita〉 szerzetesrendi házfőnök | Klostervorsteher’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (e.) guardianus, (h.) gvardianus, gardianus: ’ferences kolostor főnöke’ [vö. lat.  (k.) guardia ’őr, őrség; oltalom, gondozás, gyámság’; stb. eredetéhez vö. (→gárda)].  ≋  Megfelelői: ném. Guardian ’kolostor elöljárója, főnöke’; fr. gardien ’ua.; őr, őrző’; stb.  ⌂  A latin szóvégi us végződés kieséséhez vö. →advent, →angyal stb.

☞ Nyr. 39: 395; MNy. 6: 148; Fludorovits: LatJsz. 38; MNyj. 2: 63; TESz.; EWUng.→ gárda