guzsaly × A: 1346 ? Gwsalwth [hn.] (OklSz.); 1405 k. guſal (SchlSzj. 2118.); 1572 guzalnal (SzT.); 1577 gúsalj (KolGl.); 1602 Kusaly [szn.] (OklSz.); 1630 gužol (MNy. 80: 128); 1738 Gusally (SzT.); 1759 Gusajosba [sz.] (Ethn. 57: 78); 1771 guzsajjal (SzT.); 1783 Gu'sály ülő (AkNyÉrt. 26/8: 17); 1789/ guzslyot (NSz.); 1791 gusolya (NSz.); 1832 e. guzsár hétnek (MNy. 8: 252); nyj. guzorra (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’a kézi fonáshoz használatos eszköz, amelynek pálcájára a megfonni való kócot, szöszt, gyapjút tekerik | Spinnrocken, Kunkel’ (↑); 2 [főleg ~vas] 1572 ? ’malomrúd, szálvas, amely a felső malomkövet járatja | Mühlspindel, Mühleisen’ (SzT.), 1619 ’ua.’ (OklSz.); 3 1585 ’az a megfonandó szösz- v. gyapjúcsomó, amelyet a guzsalypálcára tekernek | Rupfe, eine Schicht Werg, Hanf od. Wolle, die auf einmal um den Rockenstock gewickelt witd’ (Cal. 771); 4 1760 ’rokka | Spinnrad’ (↑); 5 1860/ ’gúzs, fűzkéve, fűzköteg | Weidenband’ (NSz.); 6 1894 ’mezei zsurló | Schachtelhalm (Equisetum)’ (PallasLex.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (N.) kùželj ’az a megfonandó szösz- v. gyapjúcsomó, amelyet a guzsalypálcára tekernek’; szln. koželj ’rokka; malomrúd; szálvas, amely a felső malomkövet járatja’; szlk. kužeľ ’buzogány ‹mint tornaszer›’, (N.) ’rokka’; or.  (N.) кýжель ’fonásra előkészített szösz- v. gyapjúcsomó’; stb. [tisztázatlan eredetű; de eredetéhez vö. →kondor].  ⌂  A szó eleji szláv k > m. g hangváltozáshoz vö. →gácsér, →gálna stb. Az 1789-es változat a [4]-es tőtípus hatására utal. Az 5. jelentést a →gúzs befolyásolta. A 6. jelentéshez vö. szlk. praslica ’rokka’ > praslička ’zsurló’. A guzsalyoskodik származékszó a fonóban történő tréfálkozás, évődés, flört alapján keletkezett.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 206; MNy. 61: 147; TESz.; EWUng.→ kondor